5/ 5

<h2 class=""><strong>Beans seeds Buddha Market</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;" class=""><strong>Price for Package of 20 (6,5g) seeds.</strong></span></h2> <p>Early ripening green beans with white seeds. The stringless pods can be harvested very young and cooked. A type of low green beans, the plant reaches a height of 50-55 cm. Suitable variety for early garden production. The pods are flat, yellow in color, with an average dimension of 15 x 2 cm.</p> <p>They are of excellent taste, stringless, and the seeds are white in color. It is very suitable for fresh harvesting at the optimum time when the seeds are still small it is an excellent choice for markets. It is suitable for industrial processing and deep freezing.</p> <script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 56 BM (6.5g)

5/ 5

<h2><strong>Zenit white pearl bean seeds</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;" class=""><strong>Price for Package of 20 (3,5g) seeds.</strong></span></h2> <p>Zenit is a white pearl bean of early ripening, vegetation 100-110 days. It has a solid tree with multiple floors. The pods are 7-8 cm long with 5-6 grains. It is quick and uniformly cooked and tastes great. It is resistant to disease.</p> <h3><strong>Growing Guide</strong></h3> <h3><strong>GROWING NOTES</strong></h3> <p>Beans generally do not respond well to transplanting and are usually direct sown around or just after the last spring frost. The most important point about growing beans is not to plant them too early. They will rot in cool, damp soil. Even so, many beans require a long growing season of 80 days or more. To get an earlier start, you can put down black plastic, to warm the soil.</p> <p>Most beans should be sown with the eye of the been facing downward, 1-2" deep, approximately 4-6" apart, with 24" or more between rows. The ideal site will be sunny, well-drained, moderately fertile, and slightly acidic (pH 6.0-7.0). Additionally, bean plants should be well-ventilated to promote proper development and deter mildew or mold that can trouble plants. Beans should not be grown in the same spot more than once every four years and can be mutually beneficial with corn, strawberries, and cucumber. Avoid planting beans near onion or fennel.</p> <p>Plant bush beans in either rows or blocks, with 4-6 inches between each seed. Plant the seeds 1-2 inches deep and be sure to water the soil immediately and regularly, until it sprouts. Pole beans will need some type of support to grow on. Be sure the trellis, teepee, fence or whatever is in place before you seed. Plant seeds at a rate of about 3-6 seeds per teepee or every 6 inches apart.</p> <h3><strong>MAINTAINING</strong></h3> <p>When watering, try to avoid getting the leaves wet as this can promote fungus or other damaging conditions that beans can be susceptible to. Most types of beans are somewhat drought resistant, but check the surface of the soil frequently and water when the top layer has become dried out.</p> <p>Once established, beans generally will not require fertilizing and will generate their own nitrogen. However, if the leaves of young plants are pale this is an indication of nitrogen deficiency and starts can be fertilized with fish emulsion or other natural nitrogen-rich fertilizer.</p> <p>Bush beans begin producing before pole beans and often come in all at</p> <p>once. Staggered planting, every 2 weeks, will keep your bush beans going longer. Pole beans need time to grow their vines before they start setting beans. The pole bean crop will continue to produce for a month or two.</p> <p>Pole beans may need some initial help in climbing. Keep the bean plants well watered. Mulch helps keep their shallow roots moist. Long producing pole beans will benefit from a feeding or a side dressing of compost or manure about halfway through their growing season.</p> <h3><strong>Harvesting Guide</strong></h3> <h3><strong>HARVESTING</strong></h3> <p>Harvesting beans is an ongoing process. You can start to harvest anytime, but gardeners usually wait until the beans begin to firm up and can be snapped. They are generally about as think as a pencil then. Don't wait too long, because beans can become overgrown and tough almost overnight. Harvest by gently pulling each bean from the vine or by snapping off the vine end, if you are going to be using the beans right away.</p> <p>Depending on whether the bean is a snap, shell, or dry variety will impact when and how the bean should be harvested.</p> <p>Snap beans are harvested while the pod and enclosed seeds are still relatively immature. Compared to the other two types of beans, snap beans have the smallest window for an ideal crop. Beans that are harvested too early will not develop the proper flavor and texture. On the other hand, beans that are allowed to develop on the plant too long will be tough and somewhat unpalatable. Perhaps the best simple indicator for snap beans is the diameter of the pods. Generally, most varieties will yield the best snap beans with a diameter between ⅛-1/4". Maybe the best way to determine suitability for harvest is to sample a pod or two before making a complete harvest. It is worth noting that many varieties of snap beans that are allowed to develop completely also make good dry beans.</p> <p>Shell beans are harvested at a later time than snap beans, once the pods have started to fill out and the enclosed seeds developing inside are apparent. Beans of such varieties are removed from pods and are often eaten fresh, but are sometimes dried.</p> <p>Dry beans are not harvested until the pods and enclosed seeds have reached complete maturity, and will often require threshing to remove extraneous pod material. When growing dry beans, it is especially important that growing plants have plenty of space and ventilation so that pods will dry out. If experiencing a spell of rain late in the season once pods have matured, plants can be removed from the ground and hung upside down indoors to allow desiccation to continue.</p> <h3><strong>SAVING SEEDS</strong></h3> <p>It is suggested that you earmark a couple of plants at the beginning of the season for seed saving. Don't pick ANY pods from them to eat - just pick the crisp brown pods at the end of the season. Don't feed them, or water them unless it is very dry - as this can encourage leafy growth rather than pod development. There is no point in picking green pods as the seeds are not mature enough at this stage.</p> <p>Did you know you can save the roots, overwinter in a frost-free place, and replant next year? Runner beans are perennial but are frost sensitive, so die back in our climate. However, if the roots are dug up and kept in suitable conditions, the plants often get away early and crop faster. If you grow a lot of beans, this may not be a practical option, but you could try it with one or two plants perhaps. Store the roots in a frost-free place, buried in slightly moist sand or leafmould, or something similar.</p> <script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 78 (3.5g)

5/ 5

<h2><strong>Canario, Mayocoba, Peruano, Peruvian Bean seeds</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;" class=""><strong>Price for Package of 15 (9g) seeds.</strong></span></h2> <p>A small oval bean with thin skin and creamy, rich, buttery texture. Common in Latin American cooking, it needs full soaking time to soften up. It's also called Peruano, Peruvian, or Mayocoba.</p> <p>Peruvian Beans are a yellowish ivory color and are similar in texture to a pinto bean when cooked. Canary beans are also called "Peruvian" or "Mayocoba". This sulfur colored yellow bean is produced in all the coast and Andean valleys of Peru, Mexico, and in the past 10 years, in the USA as well.</p> <p>Canary beans are considered the King of Beans by Latin chefs because of its texture and rich and buttery flavor.</p> <p>The Mayacoba, or Canary Bean, was named after a small village in Mexico where this new version of an old Incan food product was "re-invented". They have a unique taste and it is said that they will not give the consumer the usual digestive reaction that other beans can give. Mayacoba Beans are yellow and about the size of a pinto bean.</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 126 (9g)

5/ 5

<!DOCTYPE html> <html> <head> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> </head> <body> <h2><strong>Cherokee Wax babmag</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Ár csomag 10 magot.</strong></span></h2> <p>A Cherokee Wax egy népszerű bokorfajta, amelyet olyan produktív, megbízható növényről ismertek, amely ellenáll a kedvezőtlen időjárási viszonyoknak és ellenáll a betegségeknek. Ez az All America Selections győztes 15 cm hosszú, stringless érett állapotban is.</p> <p>A legtöbb babfajtával ellentétben a Cherokee Wax fagyasztva is gyengéd marad, jó konzerv vagy friss is. finom viaszú, gyengéd, enyhén diós ízű sárga viaszbab.</p> <p>A növény függőleges növekedési szokása tisztán tartja a hüvelyeket. A gyümölcs hüvelyei 50 napon belül érnek.</p> </body> </html>

VE 147 (3g)

5/ 5

<h2><strong>Inka babmag</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;" class=""><strong>A 20 (7g) magból álló csomag ára.</strong></span></h2> <p>Az inkák által Közép-Amerikában termesztett bab régi fajta. A színes zömök bab típusához tartozik. A hüvelyek sötétzöldek. Amikor megérik, citromsárgává válnak.</p> <p>A hüvely hossza 7-10 cm, 4-6 szemű. A szem világos színű, barnás márvány mintákkal. A vegetáció hossza 115 nap. A fiatal hüvelyeket betakaríthatják és főzhetik, mint a zöldbabot.<br>A növények továbbra is alacsonyak.</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 151 (7g)

5/ 5

<h2><strong>Babiloni babmag</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Az 20 mag csomagjának ára.</strong></span></h2> <p>A Babylon egy régi bevált fajta, amelyet szabadban történő termesztésre ajánlanak. Az üzem függőleges helyzetben van, és nem tartozik lefekvés alá. A gyümölcs hüvelyének szabályos alakja sötétzöld színű, kerek keresztmetszetű és édes ízű.</p> <p>A gyümölcs hüvelyének hossza 12 -14 cm, átmérője 7-8 mm. Az ágak függőleges helyzete és a gyümölcshüvelyek magas elhelyezkedése miatt ezt a fajtát könnyű szedni.</p> <p>Ez a fajta kiválóan alkalmas friss felhasználásra és mélyfagyasztásra.</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 150 (3,5g)

5/ 5

<h2><strong>Odír babmagok</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Az 20 mag csomagjának ára.</strong></span></h2> <p>Az odir bab közepesen korai fajta, alacsony, bokros zöldbab sárga hüvelyű. A hüvelyek szélesek, laposak, 16 cm hosszúak. A mag közepes méretű és fehér színű. A vonzó megjelenésű bab friss felhasználásra és mélyfagyasztásra egyaránt alkalmas.</p> <p>A zöldbab (Phaseolus vulgaris) egynyári növény. Amikor a zöldbabról mint növényről beszélünk, valójában a közönséges bab növényét értjük, amelyet éretlen hüvelyei miatt termesztenek, amelyek lehetnek zöldek vagy sárgaek, és amelyek éretlen gyümölcsöket is tartalmaznak.</p> <p>A zöldbab gyümölcse hüvely. Lehet hengeres, szablya vagy sarló alakú, kerek, elliptikus, félig lapos és keresztmetszetű. A gyökér kevésbé fejlett és többnyire a talaj felszíni rétegében található. A gyökér elérheti a 70 cm mélységet. A csomók sokaságát képezi a vénákon baktériumokkal, amelyek megkötik a levegő szabad nitrogénjét. A fa lehet göröngyös (magas) vagy alacsony (zömök). Magas fák formájában elérheti a 3 m-es magasságot, az alacsony formák pedig elágazó, rövid internódusú, 30–45 cm magas bokros fát fejlesztenek ki. A levelek spirálisan vannak elrendezve a fa mentén. A virágok egy virágzatba gyűlnek, amely a levélnyélek hónaljában növekszik. A hüvely a zöldbab gyümölcse, fajtájától és termesztési módjától függően különböző alakú, színű és méretű lehet.</p> <p>A zöldbab olyan növény, amelynek széles termőterülete van. Leginkább enyhe, közepesen nedves területen nő. A zöldbab termesztésének minden időszakában nagy hőigénye van. A magok 10 ° C feletti hőmérsékleten csíráznak és csíráznak. A fejlődés és a növekedés korai szakaszában rendkívül nagy szükség van a fényre. Fény hiányában a fiatal növények megnyúlnak, és ez hátrányosan befolyásolja a növekedést és a fejlődést.</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 152 (4,5g)

5/ 5

<!DOCTYPE html> <html> <head> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> </head> <body> <h2><strong>Színes Szegletes lednek Magok (Lathyrus sativus)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>A csomag ára 6,5 g (30) mag.</strong></span></h2> <p>A<span> </span><b>szegletes lednek</b><span> </span>vagy<span> </span><b>szeges lednek</b>,<span> </span><b>szegesborsó</b><span> </span><i>(Lathyrus sativus)</i><span> </span>a<span> </span>pillangósvirágúak<span> </span><i>(Fabaceae)</i><span> </span>családjába<span> </span>tartozó<span> </span>lednek<span> </span>nemzetség<span> </span>egyik faja. Száraz vidékek értékes abraktakarmánya, de emberi fogyasztásra is alkalmas. Dísznövényként is vonzó lehet.</p> <p>Eredete valószínűleg a Mediterráneum és Ázsia, de napjainkra már csak a termesztett változatok ismertek.<sup id="cite_ref-gießen_1-0" class="reference">[1]</sup><span> </span>(egy 2013-as tanulmány szerint az iráni Zagrosz-hegység lábainál fekvő Csogha Golan területén egy újkőkori településcsoport már termesztett szegesborsót).<sup id="cite_ref-2" class="reference">[2]</sup><span> </span>Dél-Európában ősidők óta termesztik, az Alpoktól északra csak a 16. századtól.<sup id="cite_ref-gießen_1-1" class="reference">[1]</sup><span> </span>Belső-Ázsiában<span> </span>fogyasztották, de ismertek<span> </span>kárpát-medencei<span> </span>leletei is. Első ismert említései az 1200-as évekből származnak.<sup id="cite_ref-3" class="reference">[3]</sup><span> </span>Magyarországon csupán szórványosan termesztik.</p> <h2><span class="mw-headline" id="Jellemzése">Jellemzése</span></h2> <p>Hosszúnappalos,<span> </span>egyéves növény, erős gyökérrendszerrel. Igénytelen, bőtermő, szikes talajon is jól érzi magát. Szögletes, szürkészöld szára 15–60 cm-re, néha 100 cm-esre nő. Levelei párosan, szárnyaltan összetettek, a növény felső részén gyakran egyszerű, vagy szöges, kacsos módosulású levelekkel. A levélkék 2,5–15 cm hosszúak, 3–7 mm szélesek, de hosszuk legalább háromszorosan meghaladja szélességüket. Alakjuk lándzsás-elliptikus, rajtuk 5-7 feltűnő, és sok fakóbb, vékonyabb hosszirányú levélérrel. A pálhák 10–20 mm hosszúak, 2–5 mm szélesek, alakjuk lándzsás vagy nyílszerű. 12–24 mm-es, erősen aszimmetrikus pillangós virágai többnyire magánosan állók, színük általában fehér, kék erezettel, ritkábban rózsaszín vagy kékes. Hüvelye hasi varratos, benne 2-4 lapított, szögletes, sárgásfehér,<span> </span>csicseriborsóra<span> </span>emlékeztető mag van.<span> </span>Ezermagtömege<span> </span>350-500 gramm.</p> <p>Magjában a<span> </span>glutaminsavval<span> </span>analóg, ám toxikus aminosav található, túlzott bevitele súlyos mérgezéshez, latirizmushoz vezet.<span> </span>Homeopátiás<span> </span>szer alapanyaga.</p> <p>Kromoszómaszáma<span> </span>2n=14.</p> </body> </html>

VE 47 S (6.5g)

5/ 5

<h2 class=""><strong>Bársony Babmag (Mucuna pruriens)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>5 magos csomag ára.</strong></span></h2> <p><strong>Kínálatunkban fehér és fekete magú Mucuna pruriens van. Válasszon a szín opció alatt, a mag színe.</strong></p> <p>A Mucuna pruriens egy trópusi hüvelyes, amely Afrikában és trópusi Ázsiában őshonos, és nagyrészt naturalizált és termesztett. Az angol elnevezések közé tartozik a majom tamarind, a bársony bab, a bengáli bársony bab, a floridai bársony bab, a mauritiusi bársony bab, a Jokohama bársony bab, a cowage, a cowitch, a Lacuna bab és a lyoni bab. A növény ismert a rendkívüli viszketésről, amelyet a fiatal lombokkal és a maghüvelyekkel érintkezve okoz. Mezőgazdasági és kertészeti értéke van, és a gyógynövényekben használják.</p> <p>A növény egy éves mászócserje, hosszú szőlővel, amely meghaladja a 15 métert. Amikor a növény fiatal, szinte teljesen pelyhes haj borítja, idősebb korában azonban szinte teljesen szőrtelen. A levelek hármas csúcsúak, tojásdadok, fordítottan tojásdadok, rombusz alakúak vagy széles ovális alakúak. A levelek oldala gyakran erősen barázdált, a hegyek hegyesek. A fiatal M. pruriens növényekben a levelek mindkét oldalán szőrszálak vannak. A röpcédulák szárai két-három milliméter hosszúak (kb. Egy hüvelyk tizede). További szomszédos levelek vannak és körülbelül 5 milliméter hosszúak.</p> <p>használat</p> <p>A viszketõ bab takarmánynövényként elterjedt a trópusokon. Ebből a célból az egész növényt silózzák, szárítják szénaként vagy a magokat tömény takarmányként. A viszketõ babos szilázs 11–23% nyersfehérjét és 35–40% nyersrostot, a szárított bab 20–35% nyersfehérjét és kevesebb mint 5% nyersrostot tartalmaz. Gyógynövényként is használják. A magokat Parkinson-kóros betegeknél használják L-Dopa tartalmuk miatt.</p> <p>A magokat iparilag is feldolgozzák erre a célra.</p> <p>A pörkölt viszkető bab a kávé élelmiszer-helyettesítőjeként szolgálhat. Friss hajtásokat vagy babot főzve is fogyaszthatunk. Ehhez a növényrészeknek legalább 30 percig forrniuk kell, és előzőleg 48 órán át vízben kell áztatniuk, különben mérgezőek az emberre. Feldolgozatlan bab a nem kérődző állatokra is mérgező. A vad formákban (a M. p. Var. Utilis kivételével minden fajta) a növényi szőrök mukunint tartalmaznak, amely irritálja a bőrt és nagyon kellemetlen viszketést okoz. Emiatt többek között kereskedelmi viszketési porokhoz is használják őket.</p> <p>Állítólag az ájurvédikus gyógyszereknek afrodiziákum hatása van. Azt mondják, hogy hallucinogén hatása is van, ezért a növény egyes részeit időnként hozzáadják Ayahuascához - DMT-t és monoamin-oxidáz-gátlót tartalmazó mámorító italhoz.</p> <p>Egy tanulmány 60 meddő férfit vizsgált meg, akik pszichés stressztől szenvedtek. A vizsgálat során vették a viszketõ babot, a Mucuna pruriens-t, és érezhetõen alacsonyabb stressz-érzéssel és több spermiummal rendelkeztek, mint korábban. A lenyelés stimulálta az antioxidáns védekező rendszert és javította a stresszkezelést.</p> <p></p> <script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 178 B (5 S)

5/ 5

<h2 class=""><strong>Peanut Seeds (Arachis Hypogaea)</strong></h2> <h2 class=""><span style="color: #ff0000;"><strong>Price for Package of 10 (7g), 20 (14g) seeds.</strong></span></h2> <div>The peanut, or groundnut (Arachis hypogaea), is a species in the legume or "bean" family (Fabaceae). The peanut was probably first domesticated and cultivated in the valleys of Paraguay.[1] It is an annual herbaceous plant growing 30 to 50 cm (1.0 to 1.6 ft) tall. The leaves are opposite, pinnate with four leaflets (two opposite pairs; no terminal leaflet), each leaflet is 1 to 7 cm (⅜ to 2¾ in) long and 1 to 3 cm (⅜ to 1 inch) broad.</div> <p>The flowers are a typical peaflower in shape, 2 to 4 cm (0.8 to 1.6 in) (¾ to 1½ in) across, yellow with reddish veining. Hypogaea means "under the earth"; after pollination, the flower stalk elongates causing it to bend until the ovary touches the ground. Continued stalk growth then pushes the ovary underground where the mature fruit develops into a legume pod, the peanut – a classical example of geocarpy. Pods are 3 to 7 cm (1.2 to 2.8 in) long, containing 1 to 4 seeds.[2]</p> <p>Peanuts are known by many other local names such as earthnuts, ground nuts, goober peas, monkey nuts, pygmy nuts and pig nuts.[3] Despite its name and appearance, the peanut is not a nut, but rather a legume.</p> <p><strong>Cultivation</strong></p> <p>The orange-veined, yellow-petaled, pea-like flower of the Arachis hypogaea is borne in axillary clusters above ground. Following self-pollination, the flowers fade and wither. The stalk at the base of the ovary, called the pedicel, elongates rapidly, and turns downward to bury the fruits several inches in the ground, where they complete their development. The entire plant, including most of the roots, is removed from the soil during harvesting.[8] The fruits have wrinkled shells that are constricted between pairs of the one to four (usually two) seeds per pod.</p> <p>Peanuts grow best in light, sandy loam soil. They require five months of warm weather, and an annual rainfall of 500 to 1,000 mm (20 to 39 in) or the equivalent in irrigation water.[9]</p> <p>The pods ripen 120 to 150 days after the seeds are planted. If the crop is harvested too early, the pods will be unripe. If they are harvested late, the pods will snap off at the stalk, and will remain in the soil.[8] They need an acidic soil to grow preferably with 5.9-7 pH.</p> <p>Peanuts are particularly susceptible to contamination during growth and storage. Poor storage of peanuts can lead to an infection by the mold fungus Aspergillus flavus, releasing the toxic and highly carcinogenic substance aflatoxin. The aflatoxin-producing molds exist throughout the peanut growing areas and may produce aflatoxin in peanuts when conditions are favorable to fungal growth.</p> <p>Harvesting occurs in two stages[citation needed]: In mechanized systems, a machine is used to cut off the main root of the peanut plant by cutting through the soil just below the level of the peanut pods. The machine lifts the "bush" from the ground and shakes it, then inverts the bush, leaving the plant upside down on the ground to keep the peanuts out of the soil. This allows the peanuts to dry slowly to a bit less than a third of their original moisture level over a period of three to four days. Traditionally, peanuts were pulled and inverted by hand.</p> <p>After the peanuts have dried sufficiently, they are threshed, removing the peanut pods from the rest of the bush.</p> <p><strong>Uses</strong></p> <p>Peanuts have many uses. They can be eaten raw, used in recipes, made into solvents and oils, medicines, textile materials, and peanut butter, as well as many other uses. Popular confections made from peanuts include salted peanuts, peanut butter (sandwiches, peanut candy bars, peanut butter cookies, and cups), peanut brittle, and shelled nuts (plain/roasted). Salted peanuts are usually roasted in oil and packed in retail-size plastic bags or hermetically sealed cans. Dry roasted salted peanuts are also marketed in significant quantities. Peanuts are often a major ingredient in mixed nuts because of their relative cost compared to Brazil nuts, cashews, walnuts, and so on. Although peanut butter has been a tradition on camping trips and the like because of its high protein content and because it resists spoiling for long periods of time, the primary use of peanut butter is in the home. Large quantities are also used in the commercial manufacture of sandwiches, candy, and bakery products. Boiled peanuts are a preparation of raw, unshelled green peanuts boiled in brine and often eaten as a snack. More recently, fried peanut recipes have emerged – allowing both shell and nut to be eaten. Peanuts are also used in a wide variety of other areas, such as cosmetics, nitroglycerin, plastics, dyes and paints.</p> <p><strong>Peanut oil</strong></p> <p>Peanut oil is often used in cooking, because it has a mild flavor and a relatively high smoke point. Due to its high monounsaturated content, it is considered more healthy than saturated oils, and is resistant to rancidity. There are several types of peanut oil including: aromatic roasted peanut oil, refined peanut oil, extra virgin or cold pressed peanut oil and peanut extract. In the United States, refined peanut oil is exempt from allergen labeling laws.[12]</p> <p><strong>Peanut flour</strong></p> <p>Peanut flour is lower in fat than peanut butter, and is popular with chefs because its high protein content makes it suitable as a flavor enhancer[citation needed]. Peanut flour is used as a gluten-free solution.</p> <p><strong>Boiled peanuts</strong></p> <p>Boiled peanuts are a popular snack in the southern United States, as well as in India, China and West Africa.</p> <p><strong>Dry roasted peanuts</strong></p> <p>Dry peanuts can be roasted in the shell in a home oven if spread out one layer deep in a pan and baked at a temperature of 350°F or 177°C for 18–20 minutes.</p> <p><strong>Cuisine</strong></p> <p><strong>South America</strong></p> <p>Peanuts are used in many sauces for South American meat dishes, especially rabbit. Peanuts are common in Peruvian cuisine, which marries native and European ingredients. For instance, roasted peanuts and hot peppers, both native to South America, appear with roasted onions, garlic, and oil—all of European origin—in a smooth sauce poured over boiled potatoes, a dish well known in the city Arequipa and called papas con ocopa. Another example is a fricassee combining a similar mixture with sautéed seafood or boiled and shredded chicken. These dishes are generally known as ajíes, meaning "hot peppers", such as ají de pollo and ají de mariscos. (Seafood ajíes may omit peanuts.)</p> <p>Likewise, during Colonial times, the Spanish in Peru used peanuts to replace nuts unavailable in Peru but used extensively in Spanish cuisine, such as almonds, pine nuts, and other nuts, typically ground or as paste and mixed with rice, meats, and vegetables for dishes such as rice pilaf.</p> <p><strong>Southwest Asia</strong></p> <p>Crunchy coated peanuts, called kabukim in Hebrew, are a popular snack in Israel. Kabukim are commonly sold by weight at corner stores where fresh nuts and seeds are sold, though they are also available packaged. The coating typically consists of flour, salt, starch, lecithin, and sometimes sesame seeds. The origin of the name is obscure.(It may be derived from kabuk which means nutshell or husk in Turkish.) An additional variety of crunchy coated peanuts popular in Israel is "American peanuts". The coating of this variety is thinner, but harder to crack.</p> <p>Another popular Israeli peanut snack, Bamba puffs, is similar in shape to Cheez Doodles, but are made of corn and flavored with peanut butter.</p> <p>Southeast Asia</p> <p>Peanuts are also widely used in Southeast Asian cuisine, particularly Indonesia, where they are typically made into a spicy sauce. Peanuts originally came to Indonesia from the Philippines, where the legume came from Mexico in times of Spanish colonization.</p> <p>Common Indonesian peanut-based dishes include gado-gado, pecel, karedok and ketoprak, all vegetable salads mixed with peanut sauce, and the peanut-based sauce for satay.</p> <p>In the Indian subcontinent, peanuts are known as a light snack by themselves, usually roasted and salted (sometimes with the addition of chilli powder), and often sold roasted in pod, or boiled with salt. They are also made into little dessert or sweet snack pieces by processing with refined sugar and jaggery. Indian cuisine uses roasted, crushed peanuts to give a crunchy body to salads; they are added whole (without pods) to leafy vegetable stews for the same reason. Another use of peanut oil as cooking oil. Most Indians use mustard, sunflower, and peanut oil for cooking. Peanuts are not native to India. They are thought to have come to India from Philippines. Notably, the name of this nut in northern parts of Tamil Nadu is 'மணிலாக் கொட்டை'- slang மல்லாக் கொட்டை- (Manila-k-kottai) means nut from Manila, the capital city of Philippines.</p> <p>West Africa</p> <p>Peanuts grow well in southern Mali and adjacent regions of the Ivory Coast, Burkina Faso, Ghana, Nigeria and Senegal; peanuts are similar in both agricultural and culinary qualities to the Bambara groundnut native to the region, and West Africans have adopted the crop as a staple. Peanut sauce, prepared with onions, garlic, peanut butter/paste, and vegetables such as carrots, cabbage, and cauliflower, can be vegetarian (the peanuts supplying ample protein) or prepared with meat, usually chicken.</p> <p>Peanuts are used in the Mali meat stew maafe. In Ghana, peanut butter is used for peanut butter soup nkate nkwan.[13] Crushed peanuts may also be used for peanut candies nkate cake and kuli-kuli, as well as other local foods such as oto.[13] Peanut butter is also an ingredient in Nigeria's "African salad".</p> <p>Peanut powder is an important ingredient in the spicy coating for kebabs in Nigeria and Ghana.</p> <p><strong>East Africa</strong></p> <p>Peanuts are a common ingredient of several types of relishes (dishes which accompany nshima) eaten by the tribes in Malawi and in the eastern part of Zambia, and these dishes are now common throughout both countries. Thick peanut butter sauces are also made in Uganda to go with rice and other starchy foods. Across East Africa, roasted peanuts (often in cones of newspaper) are a popular snack sold in the street.</p> <p><strong>North America</strong></p> <p>In the US, peanuts are used in candies, cakes, cookies, and other sweets. They are also enjoyed roasted and salted. Peanut butter is one of the most popular peanut-based foods in the US, and for four hundred years, recipes for peanut soup have been present in the South, Virginia in particular. In some southern portions of the US, peanuts are boiled for several hours until soft and moist. Peanuts are also deep-fried, shell and all.</p> <p><strong>Malnutrition</strong></p> <p>Peanuts are used to help fight malnutrition. Plumpy Nut, MANA Nutrition,[14] and Medika Mamba[15] are high-protein, high-energy and high-nutrient peanut-based pastes developed to be used as a therapeutic food to aid in famine relief. The World Health Organization, UNICEF, Project Peanut Butter and Doctors Without Borders have used these products to help save malnourished children in developing countries.</p> <p><strong>Other uses</strong></p> <p>Peanuts can be used like other legumes and grains to make a lactose-free milk-like beverage, peanut milk. Peanut plant tops are used for hay.</p> <p>Low-grade or culled peanuts not suitable for the edible market are used in the production of peanut oil for manufacturing.[citation needed] The protein cake (oilcake meal) residue from oil processing is used as an animal feed and as a soil fertilizer. Low-grade peanuts are also widely sold as a garden bird feed.</p> <p>Peanuts have a variety of industrial end uses. Paint, varnish, lubricating oil, leather dressings, furniture polish, insecticides, and nitroglycerin are made from peanut oil. Soap is made from saponified oil, and many cosmetics contain peanut oil and its derivatives. The protein portion is used in the manufacture of some textile fibers. Peanut shells are used in the manufacture of plastic, wallboard, abrasives, fuel, cellulose (used in rayon and paper) and mucilage (glue). Rudolf Diesel ran some of the first engines that bear his name on peanut oil[16] and it is still seen as a potentially useful fuel.</p> <p>Plant Common Name:&nbsp;&nbsp; Peanut seeds</p> <p>Plant Genus/Species Name:&nbsp;&nbsp; Arachis hypogaea</p> <p>Sowing Temperature:&nbsp;&nbsp; 16 - 26 Celcius</p> <p>Growing Temperature:&nbsp;&nbsp; 8 - 38 Celcius</p> <p>Days to Maturity:&nbsp;&nbsp; 60-80 Days</p> <p><span style="color: #008000;"><strong>How to Sow Peanut</strong></span></p> <p>Peanuts need a long, hot growing season to fully mature. Do not plant in areas that do not have at least 4-5 months of frost-free weather. Shell the seeds before sowing. In loose, well-drained soil in a sunny location, sow seeds directly outdoors after the last frost. Plant in light, deeply dug and prepared alkaline soil. Create a furrow 2" deep and sow seeds 4-6" apart, being careful not to damage the tender seeds. Space rows 3' apart. Seeds germinate in 10-15 days.</p> <script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 214 W (7g)

5/ 5

<!DOCTYPE html> <html> <head> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> </head> <body> <h2><strong>Főzeléklencse magok (Lens culinaris)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Ár csomag 100 (2.5g) mag.</strong></span></h2> <p><span>A </span><b>főzeléklencse</b><span> </span><i>(Lens culinaris)</i><span> egyik legrégebbi kultúrnövényünk, </span>Közép-Európában<span> már a </span>kőkorszak<span> idején termesztették. </span>Ázsia<span> </span>hegyvidékeiről<span> terjedt el. A </span>faj<span> a </span>lencse<span> </span><i>(Lens)</i><span> </span>növénynemzetségbe<span> és a </span>pillangósvirágúak<span> </span><i>(Fabaceae)</i><span> </span>családjába<span> tartozik. A legnagyobb lencsetermelő országok: </span>Kanada<span>, </span>India<span> és </span>Ausztrália<span>.</span><sup id="cite_ref-1" class="reference">[1]</sup><span> </span>Európának<span> főleg a </span>déli<span>, délkeleti részein, főleg a </span>Földközi-tenger<span> mentén fekvő </span>országokban<span> termesztik. Hazánkban vetésterülete csekély.</span></p> <h2><span class="mw-headline" id="Növénytani_jellemzői">Növénytani jellemzői</span></h2> <p>A<span> </span><b>lencse</b><span> </span>(<i>Lens culinaris</i><span> </span>Medik.)<span> </span>morfológiailag<span> </span>nagyon hasonlít a<span> </span>bükkönyfélékhez, amelyekkel egyébként könnyen korcsosodik (Lencse-bükköny).</p> <p>Egyéves,<span> </span>lágy szárú, önbeporzó.<span> </span>Gyökérzete<span> </span>40–60 cm mélyre hatol a<span> </span>talajba. A nitrogéngyűjtő<span> </span>baktériumok<span> </span>gyökérgumói<span> </span>oldalgyökérzetén fejlődnek. Szárrendszere vékony, 35–50 cm magas, 2-3 élű. Levélzete párosan szárnyasan összetett, a felső levelek rendszerint<span> </span>kacsban<span> </span>végződnek. Az egész növény a hüvely kivételével pelyhesen szőrözött.<span> </span>Virágzata<span> </span>kevés virágú fürt. A<span> </span>párta<span> </span>színe lila vagy fehérlő (ez értékesebb). Május végétől július elejéig virágzik.<span> </span>Termése<span> </span>kopasz, majd megbarnuló trapéz alakú kis hüvely. Magva lapított, kerek, zöldessárga vagy barnás színű.</p> <h2><span id=".C3.89lett.C3.A9nyez.C5.91k_ir.C3.A1nti_ig.C3.A9nye"></span><span class="mw-headline" id="Élettényezők_iránti_igénye">Élettényezők iránti igénye</span></h2> <p>Kedveli a napsütést,<span> </span>hosszú nappalos növény, legjobban díszlik a mérsékelten meleg és nem szélsőségesen száraz vidékeken. A késői tavaszi fagyokkal szemben kevésbé érzékeny, ezért március első felében vethető. Kívánja ugyan a mérsékelt<span> </span>csapadékot, tartós esőzések után azonban érzékenyebb a betegségekre. A kis magvúak a száraz körülményeket jól bírják. A lazább szerkezetű jó táperejű talajokat kedveli, de sekély rétegű, termesztésre alkalmas talajon is jól díszlik, istállótrágyát nem igényel. A<span> </span>foszfor- és a<span> </span>káliumtrágyázást<span> </span>jobban meghálálja, mint a többi hüvelyes.</p> <h2><span id="T.C3.ADpusai"></span><span class="mw-headline" id="Típusai">Típusai</span></h2> <p>A mag nagysága alapján három változata van: nagymagvú, közepes magvú és kis magvú lencse. A kismagvú lencsék ezermagtömege 25-30 g, a magvak átmérője 4–5 mm-nél kisebb. Színük szürkés-zöld, vagy zöldes-sárga. Kiváló ízűek, könnyen fővők, vékony héjúak. Biztosan és bőven teremnek, korai érésükkel a<span> </span>zsizsikfertőzést<span> </span>megelőzik. A legtöbb<span> </span>tájfajtánk<span> </span>- 'Kalocsai', 'Nagylétai, 'Baranyai', 'Francia' - ide tartozik. Vízfelvevő képességük jó, ezért megfőzve csaknem olyan nagyok, mint a nagy magvúak. A közepes nagyságú lencsék<span> </span>ezermagtömege<span> </span>30-35 g, magátmérője 4–6 mm. Színük többnyire sárgás-zöld. A nagymagvú lencsék<span> </span>ezermagtömege<span> </span>50 g-nál több, a magvak<span> </span>átmérője<span> </span>6 mm-nél nagyobb. Színük a fajtára jellemzően eltérő. Hazai fogyasztásra ezek a legkedveltebb lencsék.</p> <h2><span id="Termeszt.C3.A9se"></span><span class="mw-headline" id="Termesztése">Termesztése</span></h2> <p>Főnövényként termesztik, mivel a területet március elejétől július közepéig veszi igénybe. Előnövénye valamennyi trágyázott kapásnövény, utónövényeként a legtöbb<span> </span>zöldségnövény<span> </span>szépen díszlik. Talaj-előkészítése az őszi ásás vagy szántás. Helyrevetését március legelején végezzük 3–6 cm mélyen. Tenyészterülete 24–30 cm (sortávolság) x 3–5 cm (tőtávolság).</p> <p>Öntözést<span> </span>nem igényel. Júliusban történik a betakarítása, amikor az alsó hüvelyek sárgásbarna színűek és bennük a<span> </span>mag<span> </span>kemény. Teljes éréskor a<span> </span>mag<span> </span>könnyen pereg. Kora reggel, általában kézzel gyűjtik, csomókban szárítják, majd száraz helyen kiverik. Kedvezőtlen - csapadékos - időben egyenetlenül érik a lencse, ezért az érés elősegítése érdekében a lencsét deszikkálni kell. A permetezés a deszikálószertől függően a betakarítás előtt 5-14 nappal végezhető. Az elcsépelt magot még tisztítani és osztályozni kell, és csak azután tárolható. A lencseszalmát is be kell takarítani, ami a magtermés 1-1,5-szerese és kitűnő takarmány, ha nem tartalmaz növényvédőszer-maradványt.</p> <h2><span id="K.C3.A1rtev.C5.91k.2C_betegs.C3.A9gek"></span><span class="mw-headline" id="Kártevők,_betegségek">Kártevők, betegségek</span></h2> <p>A lencse káros<span> </span>gyomnövényei<span> </span>a<span> </span>bükkönyfélék, az<span> </span>apró szulák<span> </span><i>(Convolvulus arvensis)</i><span> </span>és a<span> </span>mogyorós lednek. Termést csökkentő gyomok a<span> </span>libatopfélék<span> </span>és a<span> </span>porcsin, továbbá az<span> </span>egyszikű<span> </span>gyomok. A gyökérrothadás megelőzhető jó minőségű alapozó talaj-előkészítéssel és a talaj jó megválasztásával. A<span> </span>peronoszpóra<span> </span>ellen<span> </span>gombaölőszer<span> </span>használatán kívül 4 éves vetésváltással védekezhetünk. Károsíthatja a<span> </span>lisztharmat<span> </span>és a<span> </span>szürkepenész. Kártevői közül a<span> </span>gabonaszipolyok<span> </span>jó alapozó talaj-előkészítéssel,<span> </span>lencsebimbó-gubacsszúnyog<span> </span>vetésváltással, megjelenése esetén a következő évben a tábla helyétől távoli táblába való vetéssel védekezhetünk. Károsítják még a<span> </span>levéltetvek, a barkók és a<span> </span>lencse zsizsik.</p> <h2><span id="Feldolgoz.C3.A1sa.2C_hasznos.C3.ADt.C3.A1sa"></span><span class="mw-headline" id="Feldolgozása,_hasznosítása">Feldolgozása, hasznosítása</span></h2> <p>Házi, haszon-, iskola-, bemutató, hobbikiskertben ágyásnak, üde színfoltnak ültethető. Előtérnövénynek is alkalmas. Kötészetben is használható.</p> <h2><span id=".C3.89tkez.C3.A9si_jelent.C5.91s.C3.A9ge"></span><span class="mw-headline" id="Étkezési_jelentősége">Étkezési jelentősége</span></h2> <p>Étrendi hatása sokkal jobb a<span> </span>borsóénál<span> </span>és a<span> </span>babénál, 23% könnyen emészthető<span> </span>fehérjét, szabad<span> </span>aminosavakat, közte sok (1-2%)<span> </span>lizint<span> </span>tartalmaz.<span> </span>Keményítőértéke<span> </span>pedig 720 g/kg.<span> </span>Szénhidrát-, nyerszsír-, továbbá<span> </span>B1-,<span> </span>B2-vitamin,<span> </span>inozittartalma<span> </span>is jelentős. Polyvája, törekje jó<span> </span>takarmány. A lencse a<span> </span>pillangós<span> </span>vetésforgó<span> </span>fontos tagja is.</p> <p>A<span> </span><b>főzeléklencsét</b><span> </span>vagy<span> </span><b>lencsét</b><span> </span>sok országban (például<span> </span>Anglia,<span> </span>India) megőrlik és<span> </span>lisztet<span> </span>készítenek belőle,<span> </span>ételek<span> </span>alkotórészeként is felhasználják. Lepényszerű, sült<span> </span>burgonya<span> </span>(crisp) állagú állapota is ismert, ami indiai éttermekben előétel, amelyből törve különböző édes mártásokból lehet mártogatni.<span> </span>Magyarországon<span> </span>levesként<span> </span>illetve<span> </span>főzelékként<span> </span>elkészítve fogyasztják.</p> <h2><span id="Kult.C3.BAra"></span><span class="mw-headline" id="Kultúra">Kultúra</span></h2> <p>A<span> </span>Bibliában<span> </span>az<span> </span>Ószövetségben,<span> </span>Mózes első könyvében<span> </span>olvashatjuk, hogy<span> </span>Ézsau<span> </span>eladta elsőszülöttségi jogát<span> </span>Jákobnak<span> </span>egy tál lencséért (1Mózes 25:27-34).</p> </body> </html>

VE 82 Y (2.5g)

5/ 5

<h2><strong>Galambborsó magok (Cajanus cajan)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;" class=""><strong>A csomag ára 10 (1.5g) mag.</strong></span></h2> <p>A<span> </span><b>galambborsó</b><span> </span>(<i><b>Cajanus cajan</b></i>) évelő hüvelyes a<span> </span>pillangósvirágúak családjából. A háziasítása óta Indiában, legalább 3500 évvel ezelőtt, a magvai köznapi élelmiszergabonává váltak Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Nagy arányban elsősorban<span> </span>Dél-Ázsiában fogyasztják, és jelentős fehérjeforrás az<span> </span>indiai szubkontinens lakossága számára.</p> <h2><span class="mw-headline" id="Gyakori_elnevezések">Gyakori elnevezések</span></h2> <p>A galambborsó számos neveken ismert különböző<span> </span>etimológiával.</p> <h3><span class="mw-headline" id="India_nyelvein">India nyelvein</span></h3> <ul> <li><i>tubarika</i><span> </span>(तुबरिका) szanszkritban</li> <li><i>togari bele<span> </span></i>(ತೊಗರಿ ಬೇಳೆ) a<span> </span>kannada nyelven</li> <li><i>thuvaram paruppu</i><span> </span>(துவரம் பருப்பு)<span> </span>tamil nyelven</li> <li><i>thuvara parippu</i><span> </span>(തുവരപ്പരിപ്പ്) a<span> </span>malajálam nyelven<sup id="cite_ref-1" class="reference">[1]</sup></li> <li><i>tuver'</i><span> </span>(તુવેર) a<span> </span>gujarati</li> <li><i>toor Dal</i><span> </span>(तूर डाळ)<span> </span>marathi</li> <li><i>toor dal</i><span> </span>(तूर दाल) vagy<span> </span><i>arhar dal</i><span> </span>(अरहर दाल), két egyformán népszerű megnevezés a<span> </span>hindi nyelvben. Az eredeti szó hindi és más északi és keleti nyelven is <i>arhar,</i><span> </span>de a déli<span> </span><i>toor</i>-t már széles körben elfogadták az elmúlt körülbelül egy század alatt.</li> <li><i>orhor dal</i><span> </span>(অড়হর ডাল) a<span> </span>bengáli nyelven</li> <li><i>rohor dail</i><span> </span>(ৰহৰ দাইল)<span> </span>asszámi nyelven</li> <li><i>rahar daal</i><span> </span>(रहर दाल)<span> </span>nepáli nyelven</li> <li><i>harada dali</i><span> </span>az odia nyelven</li> <li><i>kandi bedalu</i><span> </span>(కందిపప్పు) telugu nyelven</li> <li><i>behliang</i><span> </span>a zomi/mizo nyelv</li> <li><i>Towar<span> </span></i>vagy<i><span> </span>Tovar<span> </span></i>vagy<i><span> </span>Tover ki dal</i> gyakori vagy széles körben beszélt hindi és urdu Indiában</li> </ul> <h3><span id="M.C3.A1s_orsz.C3.A1gokban"></span><span class="mw-headline" id="Más_országokban">Más országokban</span></h3> <ul> <li><i>no-eye pea</i></li> <li><i>tropical green pea</i></li> <li><i>gungo pea</i> Jamaicában</li> <li><i>gandule bean</i></li> <li><i>gandul</i><span> </span>/<span> </span><i>guandu</i> Latin Amerikában</li> <li><i>chícharo</i> Latin-Amerikában</li> <li>"kumanda yvyra'i" Guaraní néven Paraguayban</li> <li><i>arveja</i> Ecuadorban</li> <li><i>mgbụmgbụ</i></li> <li><i>gungo pea</i><span> </span>/<span> </span><i>gunga pea</i><span> </span>/<span> </span><i>Congo pea</i> Afrikában</li> <li><i>mzimbili mussa</i> Tanzániában</li> <li><i>nandolo</i> Malawiban</li> <li><i>fio-fio</i></li> <li><i>mbaazi</i> Kenyában</li> <li><i>kadyos</i><span> </span>Fülöp-szigeteken</li> <li><i>quinchoncho</i> Venezuelában</li> <li>"mbaazi" Tanzániában</li> </ul> <h2><span id="Patog.C3.A9nek"></span><span class="mw-headline" id="Patogének">Patogének</span></h2> <ul> <li><i>Phytophthora cajani</i></li> <li><i>Fitoplazma</i></li> </ul> <h2><span class="mw-headline" id="Fordítás">Fordítás</span></h2> <p>Ez a szócikk részben vagy egészben a<span> </span><i>Pigeon pea</i><span> </span>című angol Wikipédia-szócikk<span> </span><span class="plainlinks">ezen változatának<span> </span>fordításán alapul.</span><span> </span>Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.</p> <p></p> <script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 48 (1.5g)

5/ 5

<h2><strong>Fekete lencse mag Beluga</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Ár csomag 120 (3g) mag.</strong></span></h2> <p>Kicsi, fényes fekete lencse, amely főzés közben hasonlít a kaviárra, de egyedi íze és állaga van a lencsének. Különösen gazdag fehérjében. A bőr szinte megolvad a szájában. Sokoldalú és ritkább fajta barna vagy zöld lencse. Használjon lencsét salátákba, levesekbe és minden más pörköltbe.</p> <p>A főzési idő körülbelül 30 perc.</p> <p>A lencse termesztése hasonló a borsó termesztéséhez, közvetlenül tavasz közepén vetünk, és az egész növényt betakarítjuk, amikor a hüvely többnyire száraz. Akassza fel a növényeket száradni, majd az egész köteget, a hüvelyek szárát és minden mást verjen a magok eltávolításához.</p> <hr> <p><span>A&nbsp;</span><b>főzeléklencse</b><span>&nbsp;</span><i>(Lens culinaris)</i><span>&nbsp;egyik legrégebbi kultúrnövényünk,&nbsp;</span>Közép-Európában<span>&nbsp;már a&nbsp;</span>kőkorszak<span>&nbsp;idején termesztették.&nbsp;</span>Ázsia<span>&nbsp;</span>hegyvidékeiről<span>&nbsp;terjedt el. A&nbsp;</span>faj<span>&nbsp;a&nbsp;</span>lencse<span>&nbsp;</span><i>(Lens)</i><span>&nbsp;</span>növénynemzetségbe<span>&nbsp;és a&nbsp;</span>pillangósvirágúak<span>&nbsp;</span><i>(Fabaceae)</i><span>&nbsp;</span>családjába<span>&nbsp;tartozik. A legnagyobb lencsetermelő országok:&nbsp;</span>Kanada<span>,&nbsp;</span>India<span>&nbsp;és&nbsp;</span>Ausztrália<span>.</span><sup id="cite_ref-1" class="reference">[1]</sup><span>&nbsp;</span>Európának<span>&nbsp;főleg a&nbsp;</span>déli<span>, délkeleti részein, főleg a&nbsp;</span>Földközi-tenger<span>&nbsp;mentén fekvő&nbsp;</span>országokban<span>&nbsp;termesztik. Hazánkban vetésterülete csekély.</span></p> <h2><span class="mw-headline" id="Növénytani_jellemzői">Növénytani jellemzői</span></h2> <p>A<span>&nbsp;</span><b>lencse</b><span>&nbsp;</span>(<i>Lens culinaris</i><span>&nbsp;</span>Medik.)<span>&nbsp;</span>morfológiailag<span>&nbsp;</span>nagyon hasonlít a<span>&nbsp;</span>bükkönyfélékhez, amelyekkel egyébként könnyen korcsosodik (Lencse-bükköny).</p> <p>Egyéves,<span>&nbsp;</span>lágy szárú, önbeporzó.<span>&nbsp;</span>Gyökérzete<span>&nbsp;</span>40–60&nbsp;cm mélyre hatol a<span>&nbsp;</span>talajba. A nitrogéngyűjtő<span>&nbsp;</span>baktériumok<span>&nbsp;</span>gyökérgumói<span>&nbsp;</span>oldalgyökérzetén fejlődnek. Szárrendszere vékony, 35–50&nbsp;cm magas, 2-3 élű. Levélzete párosan szárnyasan összetett, a felső levelek rendszerint<span>&nbsp;</span>kacsban<span>&nbsp;</span>végződnek. Az egész növény a hüvely kivételével pelyhesen szőrözött.<span>&nbsp;</span>Virágzata<span>&nbsp;</span>kevés virágú fürt. A<span>&nbsp;</span>párta<span>&nbsp;</span>színe lila vagy fehérlő (ez értékesebb). Május végétől július elejéig virágzik.<span>&nbsp;</span>Termése<span>&nbsp;</span>kopasz, majd megbarnuló trapéz alakú kis hüvely. Magva lapított, kerek, zöldessárga vagy barnás színű.</p> <h2><span id=".C3.89lett.C3.A9nyez.C5.91k_ir.C3.A1nti_ig.C3.A9nye"></span><span class="mw-headline" id="Élettényezők_iránti_igénye">Élettényezők iránti igénye</span></h2> <p>Kedveli a napsütést,<span>&nbsp;</span>hosszú nappalos növény, legjobban díszlik a mérsékelten meleg és nem szélsőségesen száraz vidékeken. A késői tavaszi fagyokkal szemben kevésbé érzékeny, ezért március első felében vethető. Kívánja ugyan a mérsékelt<span>&nbsp;</span>csapadékot, tartós esőzések után azonban érzékenyebb a betegségekre. A kis magvúak a száraz körülményeket jól bírják. A lazább szerkezetű jó táperejű talajokat kedveli, de sekély rétegű, termesztésre alkalmas talajon is jól díszlik, istállótrágyát nem igényel. A<span>&nbsp;</span>foszfor- és a<span>&nbsp;</span>káliumtrágyázást<span>&nbsp;</span>jobban meghálálja, mint a többi hüvelyes.</p> <h2><span id="T.C3.ADpusai"></span><span class="mw-headline" id="Típusai">Típusai</span></h2> <p>A mag nagysága alapján három változata van: nagymagvú, közepes magvú és kis magvú lencse. A kismagvú lencsék ezermagtömege 25-30 g, a magvak átmérője 4–5&nbsp;mm-nél kisebb. Színük szürkés-zöld, vagy zöldes-sárga. Kiváló ízűek, könnyen fővők, vékony héjúak. Biztosan és bőven teremnek, korai érésükkel a<span>&nbsp;</span>zsizsikfertőzést<span>&nbsp;</span>megelőzik. A legtöbb<span>&nbsp;</span>tájfajtánk<span>&nbsp;</span>- 'Kalocsai', 'Nagylétai, 'Baranyai', 'Francia' - ide tartozik. Vízfelvevő képességük jó, ezért megfőzve csaknem olyan nagyok, mint a nagy magvúak. A közepes nagyságú lencsék<span>&nbsp;</span>ezermagtömege<span>&nbsp;</span>30-35 g, magátmérője 4–6&nbsp;mm. Színük többnyire sárgás-zöld. A nagymagvú lencsék<span>&nbsp;</span>ezermagtömege<span>&nbsp;</span>50 g-nál több, a magvak<span>&nbsp;</span>átmérője<span>&nbsp;</span>6&nbsp;mm-nél nagyobb. Színük a fajtára jellemzően eltérő. Hazai fogyasztásra ezek a legkedveltebb lencsék.</p> <h2><span id="Termeszt.C3.A9se"></span><span class="mw-headline" id="Termesztése">Termesztése</span></h2> <p>Főnövényként termesztik, mivel a területet március elejétől július közepéig veszi igénybe. Előnövénye valamennyi trágyázott kapásnövény, utónövényeként a legtöbb<span>&nbsp;</span>zöldségnövény<span>&nbsp;</span>szépen díszlik. Talaj-előkészítése az őszi ásás vagy szántás. Helyrevetését március legelején végezzük 3–6&nbsp;cm mélyen. Tenyészterülete 24–30&nbsp;cm (sortávolság) x 3–5&nbsp;cm (tőtávolság).</p> <p>Öntözést<span>&nbsp;</span>nem igényel. Júliusban történik a betakarítása, amikor az alsó hüvelyek sárgásbarna színűek és bennük a<span>&nbsp;</span>mag<span>&nbsp;</span>kemény. Teljes éréskor a<span>&nbsp;</span>mag<span>&nbsp;</span>könnyen pereg. Kora reggel, általában kézzel gyűjtik, csomókban szárítják, majd száraz helyen kiverik. Kedvezőtlen - csapadékos - időben egyenetlenül érik a lencse, ezért az érés elősegítése érdekében a lencsét deszikkálni kell. A permetezés a deszikálószertől függően a betakarítás előtt 5-14 nappal végezhető. Az elcsépelt magot még tisztítani és osztályozni kell, és csak azután tárolható. A lencseszalmát is be kell takarítani, ami a magtermés 1-1,5-szerese és kitűnő takarmány, ha nem tartalmaz növényvédőszer-maradványt.</p> <h2><span id="K.C3.A1rtev.C5.91k.2C_betegs.C3.A9gek"></span><span class="mw-headline" id="Kártevők,_betegségek">Kártevők, betegségek</span></h2> <p>A lencse káros<span>&nbsp;</span>gyomnövényei<span>&nbsp;</span>a<span>&nbsp;</span>bükkönyfélék, az<span>&nbsp;</span>apró szulák<span>&nbsp;</span><i>(Convolvulus arvensis)</i><span>&nbsp;</span>és a<span>&nbsp;</span>mogyorós lednek. Termést csökkentő gyomok a<span>&nbsp;</span>libatopfélék<span>&nbsp;</span>és a<span>&nbsp;</span>porcsin, továbbá az<span>&nbsp;</span>egyszikű<span>&nbsp;</span>gyomok. A gyökérrothadás megelőzhető jó minőségű alapozó talaj-előkészítéssel és a talaj jó megválasztásával. A<span>&nbsp;</span>peronoszpóra<span>&nbsp;</span>ellen<span>&nbsp;</span>gombaölőszer<span>&nbsp;</span>használatán kívül 4 éves vetésváltással védekezhetünk. Károsíthatja a<span>&nbsp;</span>lisztharmat<span>&nbsp;</span>és a<span>&nbsp;</span>szürkepenész. Kártevői közül a<span>&nbsp;</span>gabonaszipolyok<span>&nbsp;</span>jó alapozó talaj-előkészítéssel,<span>&nbsp;</span>lencsebimbó-gubacsszúnyog<span>&nbsp;</span>vetésváltással, megjelenése esetén a következő évben a tábla helyétől távoli táblába való vetéssel védekezhetünk. Károsítják még a<span>&nbsp;</span>levéltetvek, a barkók és a<span>&nbsp;</span>lencse zsizsik.</p> <h2><span id="Feldolgoz.C3.A1sa.2C_hasznos.C3.ADt.C3.A1sa"></span><span class="mw-headline" id="Feldolgozása,_hasznosítása">Feldolgozása, hasznosítása</span></h2> <p>Házi, haszon-, iskola-, bemutató, hobbikiskertben ágyásnak, üde színfoltnak ültethető. Előtérnövénynek is alkalmas. Kötészetben is használható.</p> <h2><span id=".C3.89tkez.C3.A9si_jelent.C5.91s.C3.A9ge"></span><span class="mw-headline" id="Étkezési_jelentősége">Étkezési jelentősége</span></h2> <p>Étrendi hatása sokkal jobb a<span>&nbsp;</span>borsóénál<span>&nbsp;</span>és a<span>&nbsp;</span>babénál, 23% könnyen emészthető<span>&nbsp;</span>fehérjét, szabad<span>&nbsp;</span>aminosavakat, közte sok (1-2%)<span>&nbsp;</span>lizint<span>&nbsp;</span>tartalmaz.<span>&nbsp;</span>Keményítőértéke<span>&nbsp;</span>pedig 720 g/kg.<span>&nbsp;</span>Szénhidrát-, nyerszsír-, továbbá<span>&nbsp;</span>B1-,<span>&nbsp;</span>B2-vitamin,<span>&nbsp;</span>inozittartalma<span>&nbsp;</span>is jelentős. Polyvája, törekje jó<span>&nbsp;</span>takarmány. A lencse a<span>&nbsp;</span>pillangós<span>&nbsp;</span>vetésforgó<span>&nbsp;</span>fontos tagja is.</p> <p>A<span>&nbsp;</span><b>főzeléklencsét</b><span>&nbsp;</span>vagy<span>&nbsp;</span><b>lencsét</b><span>&nbsp;</span>sok országban (például<span>&nbsp;</span>Anglia,<span>&nbsp;</span>India) megőrlik és<span>&nbsp;</span>lisztet<span>&nbsp;</span>készítenek belőle,<span>&nbsp;</span>ételek<span>&nbsp;</span>alkotórészeként is felhasználják. Lepényszerű, sült<span>&nbsp;</span>burgonya<span>&nbsp;</span>(crisp) állagú állapota is ismert, ami indiai éttermekben előétel, amelyből törve különböző édes mártásokból lehet mártogatni.<span>&nbsp;</span>Magyarországon<span>&nbsp;</span>levesként<span>&nbsp;</span>illetve<span>&nbsp;</span>főzelékként<span>&nbsp;</span>elkészítve fogyasztják.</p> <h2><span id="Kult.C3.BAra"></span><span class="mw-headline" id="Kultúra">Kultúra</span></h2> <p>A<span>&nbsp;</span>Bibliában<span>&nbsp;</span>az<span>&nbsp;</span>Ószövetségben,<span>&nbsp;</span>Mózes első könyvében<span>&nbsp;</span>olvashatjuk, hogy<span>&nbsp;</span>Ézsau<span>&nbsp;</span>eladta elsőszülöttségi jogát<span>&nbsp;</span>Jákobnak<span>&nbsp;</span>egy tál lencséért (1Mózes 25:27-34).</p><script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

VE 81 B (3g)

5/ 5

<h2><strong>Magok Chaksu, Jasmejaaz (Cassia absus)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;"><strong>Ár csomag 10 magot.</strong></span></h2> Egynyári gyógynövény, 60 cm-ig, mirigyszőrös. Levelek: levélnyél 4 cm-ig, mirigy nélkül; levelek 2 pár ellentétes röpcédulával, az egyes párok közötti rhachis-ken mirigy. Virágzat terminál. 5-6 mm-es szirmok, sárga, narancssárga, lazac vagy rózsaszín-vörös, vörösesbarna erekkel. Porzó 5, egyenlőtlen; szálak egyenesek. Pod 3-6 cm, lapos.<br><br>A magok alkaloidokat tartalmaznak, amelyek erőteljesen hatnak az idegrendszerre és az érrendszerre, és ennek megfelelően a népi gyógyászatban különféle célokra használják őket.<br><br>Zavart gyepterületen vagy nyílt erdőben, útszéleken, folyóvízi hordalékon és korábban művelt területeken is.<br><br>Elterjedt a trópusokon és a szubtrópusi területeken.<br><br>A Cassia Absus mag egészségügyi előnyei<br><br>A chaksu magvásárlók számának hirtelen növekedése miatt ennek a gyógynövénynek a kereskedelmi célú termesztését komolyan mérlegelik a gazdák és az ajurvédikus gyógyszerek előállításában részt vevők. Ez egy indiai gyógynövény, amely a Caesalpiniaceae növénycsaládba tartozik. A Cassia Absus néven is ismert Chaksu magoknak számos gyógyászati ​​tulajdonsága van, így az egyik legkeresettebb ayurvédikus gyógynövény, amely főzet, por és még gyümölcslé formájában is felhasználható.<br><br>Chaksu magok a vérnyomás csökkentésére<br><br>Ami igazán népszerűvé teszi ezeket a magokat, az a képesség, hogy csökkenti a vérnyomást. Hipotenzív szerként működik, ez az alázatos mag csodákat tesz azok számára, akik természetes úton akarják szabályozni a vérnyomást. Erős antibakteriális szer, és összehúzó hatású. Tele van még számos fitokemikáliával, például alkaloidokkal, esszenciális zsírsavakkal és szterinekkel. Magok és Chaksu olaj formájában kapható.<br><br>A chaksu magok gyógyászati ​​tulajdonságai<br><br>Ezek a magok nagyon hatékonyak a gyakori köhögés kezelésében.<br>A gyűrűsférgektől úgy szabadulhat meg, hogy a Jasmezaaj mag pasztát olajba keveri, és közvetlenül az érintett terület fölé viszi.<br>Ugyanaz az olaj felhasználható számos bőrbetegség gyógyítására.<br>Hatékony otthoni gyógymód a húgyhólyagproblémák kezelésére.<br>Gennyes kötőhártya-gyulladásban szenved? Használjon Chakus magokat, hogy gyorsan meggyógyuljon.<br>A sebek és sebek kezelése Chaksu maggal nagyon gyakori India különböző részein.<br>A vizelethajtó készítményeket e csodálatos gyógynövénymagok felhasználásával állítják elő.<br>A szemápolókat Chaksu magok felhasználásával készítik.<br>Hatékony gyógynövényes kezelés olyan szembetegségek esetén, mint a trachoma, fekélyek, szürkehályog és polipok.<br>A gennyképződést, a szemek öntözését és sok más szemfertőzést Chaksu magalapú gyógyszerekkel kezelnek.<br><br>Chaksu Szinonimák<br><br>Számos más népszerű neve van Chaksu-nak India különböző részein. Vessünk egy pillantást néhány szinonimájára<br><br>A hindi nyelvterületen Chaaksu néven ismert.<br>Angolul Chaksu seed és Jasmejaaz néven ismert.<br>A szanszkrit nyelven is Chaksu-nak hívják, és Chakushya-nak is. Valójában a hindi név az eredeti szanszkrit szóból származik.<br>Tamilban közismert nevén „Karun kanami”.<br>Telugu nyelven Chanupala vittulu néven ismertek.<br>Bengáli nyelven Chaakutnak hívják.<br>A gudzsaráti emberek Chimerunak hívják.<br>Kerala és a környező Malayalam nyelvterület legtöbb részén Karinkolla néven ismert.<br><br>Nem számít, hogyan hívja ezeket a magokat szívesebben, ennek a növénynek a növényi tulajdonságai, magjai és természetesen a vele készített gyógyszerek rendkívüli hasznot fognak hozni.<script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

MHS 95 (10 S)

5/ 5

<h2><strong>Senna tora magok (Cassia tora)</strong></h2> <h2><span style="color: #ff0000;" class=""><strong>Ár csomag 20 magvak.</strong></span></h2> A Senna tora növényfaj a Fabaceae családba és a Caesalpinioideae alcsaládba. A neve sinhala tora (තෝර) nevéből származik. A trópusok nagy részén vadon növekszik, és sok helyen gyomnak számít. Hazai területe Közép-Amerikában található. Leggyakoribb angol neve: sarló senna vagy sarló vad érzékeny növény. Egyéb elterjedt nevek: sarlóhüvely, tora, kávéhüvely, tovara, csakvad, thakara a malayalamban és a foetid cassia. Gyakran összekeverik a kínai senna vagy a beteglepoddal, a Senna obtusifolia-val.<br /><br />A Senna tora lágyszárú egynyári lágyszárú gyógynövény. A növény 30–90 centiméter magasra nőhet, és alternatív tűlevelű levelekből áll, többnyire három ellentétes párral, amelyek lekerekített csúcsú, ovális alakúak. A levelek 3–4,5 centiméter hosszúra nőnek. A szárak fiatalon külön szagú lombozattal rendelkeznek. A virágok párban, öt szirmú és halványsárga színű levelek hónaljában fordulnak elő. A porzószálak egyenlőtlen hosszúságúak. A hüvelyek kissé lapítottak vagy négyszögűek, 10–15 cm hosszúak és sarló alakúak, ezért a közönséges nevén a sicklepod. A hüvelyben 30–50 mag található.<br /><br /> <h3><strong>A Senna tora termesztési körülményei</strong></h3> Senna tora a világ számos részén megtalálható. Bőségesen növekszik Afganisztán, India, Nigéria, Kína, Pakisztán, Mianmar, Nepál és Bhután egyes részein. A Nepálban 1400 méteres magasságban termesztett és művelt területek a Himalájában. Elterjedt egész Indiában, Srí Lankán, Nyugat-Kínában és a trópusokon, különösen erdő- és törzsi területeken.<br /><br />A Senna tora egyéves gyomnak számít, nagyon stressztűrő és könnyen termeszthető. Indiában pusztasági esős évszak gyomként fordul elő, és a szokásos virágzási ideje a monszun esőzések után következik be, októbertől februárig. A Senna tora száraz talajban nő a tengerszinttől 1800 méterig. A vetőmag húsz évig életképes maradhat. Az eső után négyzetméterenként akár 1000 növény is megjelenhet. Miután a mag megérett, összegyűjtötte és megszárította a napon. Dél-Ázsiában általában a július – októberi száraz évszakban pusztul el.<br /><br /> <h3><strong>A Senna tora felhasználása</strong></h3> A Senna tora számos felhasználási lehetőséggel rendelkezik. Az egész növényt, gyökereket, leveleket és magokat széles körben alkalmazták a hagyományos indiai és dél-ázsiai orvoslásban. A növény és a magok ehetők. A fiatal leveleket zöldségként főzhetjük, míg a pörkölt magokat helyettesítő kávéként használhatjuk. Srí Lankán a virágokat az ételekhez adják. Természetes növényvédő szerként használják az ökológiai gazdaságokban, és a háziállateledel-iparban általánosan használt porként. Bányászatban és más ipari alkalmazásokban guar gumival keverik. A magokat és leveleket a bőrbetegségek kezelésére használják, magjait pedig hashajtóként lehet felhasználni. A Senna tora-ból teát készítenek. A Koreai Köztársaságban úgy gondolják, hogy fiatalítja az emberi látást. Ezt a teát íze és kávéaroma miatt "kávé-teának" nevezik. Mivel a Senna tora külső csíraölő és parazitaellenes jellegű, olyan bőrbetegségek kezelésére használják, mint a lepra, az ótvar, a viszketés és a pikkelysömör, valamint a kígyómarások kezelésére is. A növényi részek egyéb gyógyászati ​​rendelkezései közé tartozik a balzsam ízületi gyulladásra a levelek felhasználásával. A Senna tora az antrakinon szerves vegyületet tartalmazó elismert növények egyike, amelyet a kínai és az ájurvédikus orvoslásban alkalmaznak. Ezt a gyógynövényt az ájurvéda duzzanatok kezelésére használják.<br /><br /> <h3><strong>A magok vetése</strong></h3> Áztassa a magokat 2-3 órán át meleg vízbe, mielőtt kora tavasztól nyár elejéig elvetné a saját otthonában lévő meleg üvegházban vagy edényben. A mag általában 1–12 hét alatt csírázik 23 ° C-on. <script src="//cdn.public.n1ed.com/G3OMDFLT/widgets.js"></script>

MHS 91 (20 S)